Sminkleckék - kezdőknek (II. rész)

Alapozás

Az előző 'leckében' már írtam az alapozófajtákról, most a helyes színkiválasztásról, a felvitelről, a korrektor használatáról és a púderezésről szeretnék mesélni. Kezdjük is a helyes szín kiválasztásával, ami valljuk be nem éppen egyszerű feladat, már csak azért sem, mert nincsen két egyforma arcszín, az alapozók színválasztéka viszont igencsak véges számú. A bőrszín árnyalatainak nagyjából 15 fokozata van, itt az 1. fokozat a nagyon világos, úgynevezett porcelánfehér bőr, míg a 15. fokozat a nagyon sötét ébenfekete. Az európai nők legnagyobb része az első 6-7 fokozatba 'esik'. A megfelelő színű alapozó kiválasztásakor a két legfontosabb tényező, hogy passzoljon a bőr színfokozatához és hogy passzoljon a bőr alaptónusához (hideg vagy meleg). A nők nagy része meleg típusú (elefántcsontszínű, sárgás tónusú bőr), ide tartoznak a tavaszi és őszi típusok, a barna szeműek, a zöld szeműek, azok, akik könnyen és szépen barnulnak, de a halvány szeplős bőr is. A hideg bőrtónusúak (rózsás arc, akár az erek is átüthetnek rajta) a nyár és a tél típusú nők, azok akiknek sötét hajuk, de világos bőrük és szemük van, vagy érzékeny, nehezen barnuló bőrük. Az alapozóknak négy alapszínük lehet: sárga, bézs, elefántcsont és rózsaszín. A nők legnagyobb részének az elefántcsont (az alapozókon ez Ivory szokott lenni) alapszínű alapozóra van szüksége, a sárgát (Ochre) főként az ázsiaiak használják, a bézst (Beige) a déli típusú hölgyek, rózsaszínt pedig nagyon kevesen (én pályafutásom alatt egyszer találkoztam olyan hölggyel aki ilyet keresett, egyébként is vigyázni kell ezzel az árnyalattal, mert pirosítja és öregíti a bőrt). 

Hogyan teszteljük az alapozót? A legfontosabb, hogy soha ne a kezünkön próbálgassuk a színt, hanem az állvonalunk és a nyakunk találkozásánál. Válasszunk ki 2-3 különböző árnyalatot, amelyet közelinek érzünk a bőrszínünkhöz, majd húzzunk csíkokat a már említett területre egymás mellé. Elkenni ezt most nem kell. Mostmár csak az a dolgunk, hogy belenézzünk a tükörbe és kiválasszuk azt az árnyalatot, amelyik így vastagabban is úgymond szinte belesimul a bőrbe. Ha sikerült találnunk egy ilyen árnyalatot, kérjük meg az eladót (persze magunknak is megcsinálhatjuk), hogy alapozza le az egész arcunkat, majd menjünk ki a természetes fényre, hiszen itt lehet a legjobban látni, hogy jót választottunk-e. Ha ez is okés, akkor várjunk 10-30 perce, textúrától függően ennyi idő kell az alapozónak, amíg beszívódik a bőrbe és egyenletes felszínt képezzen az arcunkon. Ha még ekkor is jónak látjuk, tetszik a textúra és 'kényelmes' viselet, akkor ne habozzunk vegyük meg! Persze a textúra sem mindegy, bőrtípus és fedőképesség függvénye, hogy milyet szeretnék, de ezt lásd az előző leckében. Ha megvan az igazink, akkor jöhet a használat! Az alapozó felviteléhez három eszköz lehet segítségünkre:

1. alapozószivacs: krémes és folyékony textúrájú alapozókhoz, előbbihez érdemes benedvesíteni használat előtt. Előnye, hogy olcsó, szépen lehet vele dolgozni, hátránya, hogy gyakran kell cserélni (nem mosni, ezt bizony cserélni kell) és, hogy rengeteg anyagot magába tud szívni.
2. ujjacskáink: szerintem a legtöbben ezt használják. Jó döntés, mert mindig kéznél van és így abszolút mi kontrolláljuk a felvitt mennyiséget, valamint a test hője felmelegíti az alapozót, így könnyebb eloszlatni. Csak minden használat előtt mossuk meg :D!
3. ecset: a 'profik' választása. Folyékony és krémes alapozókhoz a nagy, lapos fejű, folyékonyakhoz a duo fibre is jó, por alapozókhoz pedig a kabuki való. Előnye, hogy tökéletesen, egyenletesen és vékonyan fel lehet vele vinni az alapozót és ha vigyázunk rá, akkor sokáig szolgálni is fog minket. Hátránya, hogy nem éppen a legolcsóbb megoldás és, hogy gyakran tisztítani kell (samponnal, 1-2szer hetente).

A felvitel pedig a következőképpen működik: az alapozót mindig a kézfejünkre tegyük ki, soha ne az arcunkra pöttyözzük, meg pakolgassuk, mert mire az egyik oldalon végzünk a másikon már el is kezdett beszívódni. A pumpás és tubusos verziókat csak nyomjuk ki, inkább kevesebbet, mint többet, nehogy kárba vesszen, a tégelyeseket pedig spatulával vagy fülpiszkával adagoljuk, mert így higiénikusabb. A kézfejünkről vegyünk fel a szivaccsal/ujjunkkal/ecsetünkkel egy kevés mennyiségű alapozót, majd fentről lefelé haladva (homlok - áll), középről szélre kenjük fel és nem tudok rá jobb szót, de dolgozzuk be a bőrbe. Készítettem egy őskorinak ható ábrázolást is hozzá. A legfontosabb, hogy ne álljunk meg az állnál, hanem dolgozzuk el a nyak felé is az alapozót. A szemhéjra és az ajkakra is nyugodtan mehet belőle, így tartósabbak lesznek a színek. 

Ha soknak érezzük a felvitt mennyiséget, akkor egy nagyon egyszerű trükkel megszabadulhatunk a feleslegtől: fogjunk egy kozmetikai kendőt vagy egy zsebkendőt, szedjünk le egy réteget róla, fújjuk le vízpermettel, majd nyomkodjuk az arcunkhoz. Ezzel könnyen fel lehet itatni a nem kívánatos alapozómennyiséget. Ha tartósítani szeretnénk az alapozónkat, akkor kétféleképpen  is megtehetjük: egy primer (bázis) vagy egy fixáló termék segítségével. A primereknek több fajtája is létezik, lehetnek bőrtónus kiegyenlítő hatásúak (ezeket lehet önmagukban is használni), pórus illetve ráncfeltöltőek vagy kisimító hatásúak (ezek a leggyakoribbak, a bennük lévő szilikonnak köszönhető a fantasztikus hatásuk) vagy akár védelmi funkciót is elláthatnak (ebből a leggyakoribb a magas UV védelemmel ellátott bázis). A primerek funkciója, hogy egyenletesebbé tegyék az arcunk felszínét, így értelemszerűen könnyebb az alapozás, kevesebb is kell és persze jobban meg is tapad a bőrön az alapozó. Lehet őket lokálisan is, csak a problémás területeken alkalmazni (pl a mattító hatásút a T zónában, a ráncfeltöltőt a szemkörnyéken stb.). Én amondó vagyok, hogy ezeket nem érdemes minden nap használni, csak különleges alkalmakon, amikor tényleg abszolút hibátlan bőrre vagy hosszantartó hatásra vágyunk. A fixálásnak is több módja van, történhet speciális fixáló púderrel (ezek általában porítottak és színtelenek, de van színezett és kompakt is), fixáló permettel (ezek általában ápolják is a bőrt pl MAC Fix+) vagy fixáló spray-el (olyan, mint egy hajlakkos flakon :D). Az első kettőt nyugodtan lehet akár minden nap használni, nem fogják megterhelni a bőrt. 

A korrektorról mindig megy a vita, hogy mikor érdemes használni, alapozás előtt vagy után, én azt mondom, hogy a mindennapi életben, ha magunkat sminkeljük és nincsen látványos bőrhiba az arcunkon legyen alapozás után, hiszen egy réteg alapozó azért a legtöbb hibát már elfedi. Kivétel ez alól a rozacea, a szem alatti karikák, az aknék és a tűzfoltok illetve májfoltok (ez utóbbi kettőt az ún. camouflage technikával lehet a legszebben eltüntetni, erről majd később lesz szó). Az előbb említett problémák speciálisabb fedést igényelnek. A rozacea-t illetve a vörös, gyulladt aknékat (ez utóbbit nem nagyon szabadna sminkelni ugyan, de személyes tapasztalatból tudom, hogy az ember lánya nem szívesen teszi ki a lábát az utcára ilyen esetben meztelen arccal) zöldes árnyalatú, krémesebb textúrájú, jól fedő korrektorral érdemes 'kezelni, míg a szem alatti karikákat sárgásabb vagy rózsaszínesebb árnyalatokkal, lágyabb, folyékonyabb textúrával fedjük el. Egyéb esetekben az alapozónk színéhez legközelebb álló korrektor árnyalatot válasszuk, de inkább világosabb legyen, mint sötétebb. A korrektort ecsettel vagy az ujjainkkal érdemes felvinni, én az utóbbit jobban szeretem, bár a nehezen elérhető helyeken (orrtő) érdemes ecsetet használni. Kevesen tudják maguktól, ugyanakkor szinte ösztönösen a középső vagy a gyűrűsujjunkat használjuk erre a célra, nem véletlenül, hiszen ezekkel tudunk a legfinomabban a bőrünkhöz érni. 

Púderezésre igazából a mai modern és finom alapozók használata mellett már csak speciális esetekben lenne szükség, azonban még nagyon sokan ragaszkodnak hozzá. A púder funkciója, hogy lefixálja a kész sminkünket illetve, hogy mattítsa a zsírosabb területeket. A használatánál nagyon oda kell figyelni, óvatosan kell bánni vele, különben maszkos lesz a sminkünk. Otthon mindig nagyfejű ecsettel vigyük fel, akár porítottat akár kompaktot használunk. Vegyünk fel az ecsettel a púderből, rázzuk vagy ütögessük le a felesleget és nagyon finoman simítsuk végig az arcot vele (elég általában csak a T zónát). Útközben nem mindenki hord magánál ecsetet, inkább a kompaktban lévő szivacsot használja a smink javítására, ami nagyon sok púdert vesz fel sajnos. Igyekezzünk ilyenkor minél lágyabb mozdulatokkal dolgozni, minél kevesebbet felvinni. 

Jövőhéten folytatjuk!