Heti off: A gagyiság 50 árnyalata

Nálam most telt be a pohár a 50 Shades of Grey mániával kapcsolatban. Még mielőtt letámadna bárki is azzal, hogy fogjam be a számat, nem is tudom mit magyarázok, én elolvastam mind a három könyvet, eredeti nyelven, szóval tudom miről beszélek. Hardcore fanok máris lapozhatnak, ez nem nekik való lesz...

A mai napig senki nem tudta igazán megfejteni (vagyis én nem tudtam), hogy mi a fenétől tudott ekkora hisztériát kiváltani a fent említett könyvsorozat (vagy akár a tvájlájt, és igen azokat is olvastam, bár ne tettem volna...). Ugyanis szerintem 1. baromira elcsépelt a sztori és baromira kiszámítható, semmi izgalom nincsen benne (gyalázat, hogy egy ilyen könyv sikeresebb tud lenni egy jó kis Hyperion-nál mondjuk...), 2. abszolút semmi realisztikus nincsen benne, értsd nem tudom a szereplők helyébe képzelni magam, pedig én szeretek ilyesmivel játszadozni egy könyv olvasása közben, 3. a szereplők marhára unalmasak és idegesítőek és tökéletesek természetesen (legalábbis tökéletesen néznek ki és csak designer cuccokat hordanak és minden oldalon meg kell említeni hogy milyen kib@szottul vékonyak/izmosak, ezzel az erővel megveszek egy női magazint...) és abszolút nem szerethetőek, egyik sem (hol van Tyrion vagy Sookie...). 

Nem vagyok sem irodalmár, sem kritikus, sem nagy szépirodalom kedvelő, még igazán műveltnek sem mondhatom magam ezen a téren, de nagyon szeretek olvasni és évente nem egy és nem két könyvet, hanem 20-30at olvasok el minimum, szóval tudom, hogy számomra mi a jó könyv. Szeretem például ha egy könyv intelligens, logikusan van felépítve, ugyanakkor közérthetően van megírva. Sajnos ez a könyv túl közérthető lett, ugyanis a gyerkőcök Dóra a felfedező könyvében több irodalmat vélek néha felfedezni, mint ebben :D. Olyan érzésem volt az olvasása közben, hogy ezt akkor most egy 14 éves lány írta, akinek még nem fejlődött ki kellőképpen a szókincse, vagy ez direkt van ennyire bután megírva, mert Amerikának készült??? 

Csak mert ilyesmivel van tele az egész: holy shit kb 3825 alkalommal, designer ruhadarabok, autók márkája, éttermek, ételek leírása 6523 alkalommal, a főszereplők tökéletes fizikai adottságainak részletes bemutatása 1258 alkalommal, én annyira szeretlek, soha nem tudnálak elhagyni mondat 4521 alkalommal meg ehhez hasonló finomságok. Nem azt mondom, legyen ilyesmi is, én vagyok olyan felszínes, hogy engem érdekel milyen cipő volt ezen meg azon az eseményen egy-egy karakter lábán vagy milyen pezsit szürcsölgetett ezen meg azon a party-n, de ne már ennyiszer, mert a második könyv felénél, már át akartam lapozni fejezeteket és csak a végét elolvasni, mert nem érdekeltek ezek a gagyi, tölteléknek való részletek. Hiába elcsépelt a sztori, meg lehetett volna ezt értelmesebben és izgalmasabban is fogalmazni.

Persze le vagyok intve, hiszen itt nem ez a lényeg ugyebár, hanem a szexjelenetek (nem is akármilyenek, hanem szadó meg mazó meg bondázs meg minden finomság). Sex sells, everydody knows that. Úgy látszik valóban így van. Szerintem viszont csak emiatt nem érdemes ezt a könyvet megvenni, inkább keresek valami erre szakosodott írót vagy veszek 500 Ft-ért egy Romana-t vagy mit :D. Egyébként van benne jó sok, kár tagadni, akár még izgalmasak is lehetnének, de annyira azért nem azok (oh Christian, oh Ana... pfff minden harmadik sor a szex közben ez, hát akarom én ezt így olvasni? nem...). Szóval elérkeztünk odáig, hogy akkor de mégis, hogy a francba lehet ennyire sikeres?? 

Come-Hither... remélem nem értik félre páran a dolgot és mennek át Chris Brown-ba...

Egész iparágat építettek már köré és természetesen film is lesz belőle (na azt azért megnézném, hogy EBBŐL filmet csinál valaki, sok szerencsét hozzá... csak ne olyan színészek legyenek benne, akiket szeretek vagy ami még rosszabb egy olyan akit szeretek és egy olyan akit ki nem állhatok...), de ami most a mai napon kiverte nálam a biztosítékot és ami miatt elkezdtem írogatni, az a Bobbi Brown legújabb őszi kollekciója, a Come-Hither Greys Collection. Igen ez a neve: Come-Hither... először nem akarta a retinám és az agyam feldolgozni, de leesett a dolog. Ez kábé olyan szinten vágott mellbe, mint az YSL Facebook palettája. Vagyis: miért kell egy nagy presztízsű kozmetikai vagy bármilyen cégnek ilyen szinten lealacsonyodnia és elkurvulnia?? Ennyit számít a pénz?? Rohadtul elegem van néha ebből a materialista világból... És a legrosszabb az egészben, hogy a kollekció ráadásul nagyon szép, imádom ezeket a színeket. De akkor sem veszek belőle, nem és nem.

Persze azért van vicces oldala is a dolognak. Elég csak a könyv magyar fordítóját megemlíteni és a Kings Of Leon incidenst. Az úriember majd legközelebb átgondolja, hogy mit mond és ír, addig is a következő kötetet már más fogja fordítani. Ti hogy álltok a 50 Shades témával? Olvastátok? Fogjátok? (Nem mondom azt, hogy ne olvassátok, én is elolvastam, mert hajtott a kíváncsi vérem, de fizetni tutira nem fizetnék érte.)