Az incidens

Muszáj volt billentyűzetet ragadnom, mert azt hiszem így lehet a legegyszerűbben az elmúlt éjjel eseményeit leírni. Történt ugyanis, hogy meg nem nevezett profi sminkes és bloggerina mások tollaival, többek között az enyéimmel ékeskedett az internetet, de olyan - számomra - pofátlan módon, hogy (joggal) teljes mértékben sikerült felháborodnom és kijönnöm a béketűrésből. (Plusz még az Oscar-t se tudom sehol nézni, mert az amcsik rohadt, szemét.... na mindegy.) Nem fogok linkelni, mert már mindegy, le lett szedve, se nevet mondani, se semmit, szerintem a Facebook oldalamon a legtöbben láttátok, hogy miről volt szó, de már onnan is leszedtem mindent. Ott akartam hagyni, de rájöttem, hogy én nem akarom, hogy erről szóljon az oldal, nekem ez nem kell, ugyanakkor nem hagyhatom szó nélkül ezt a jelenséget (félreértés ne essék, nem a jogi következmények miatt szedtem le, hanem egyszerűen nem akarok ilyesmit látni sem inkább). Szerintem ti is tudjátok, akik olvastok, hogy nem vagyok alapjáraton egy szemétkedő, meg kötekedő alkat, elviccelek néha ilyesmivel, de alapvetően barátságos és konfliktuskerülő vagyok, azonban emellett nem tudok napirendre térni. A képek lopkodása nem is érdekelne annyira, bár az sem éppen szép dolog, pláne, ha még vízjelezve is van, de egy komplett, nehéz munkával megírt poszt teljes copy paste-elése... Még mindig nem igazán tudom szavakba önteni, amit érzek... Nem túl jó érzés, az biztos. Pláne úgy, hogy a kedves illető még meg is jegyezte, hogy én hülyének vagyok nézve, miért gondolom, hogy ő az én posztommal ékeskedik, amikor öt követője van. Itt nem a követők számáról van szó, itt arról van szó, hogy egy normális, lelkiismerettel rendelkező ember ilyet egyszerűen nem tesz. Nem tesz és kész. Vagy ha tesz, akkor odaírja, hogy ja bocs ezt nem is én írtam, mert lusta voltam hozzá, bemásolni könnyebb volt. Nem ez az első (és gondolom az utolsó) alkalom, hogy ilyen incidens történik a bloggerina világban és lehet azt gondolni, hogy mit vagyunk mi úgy oda, kit érdekel el ez, meg ne csináljunk a bolhából elefántot, meg hogy ez nem is munka... De igenis az! Én szívvel-lélekkel állítom össze az összes bejegyzésemet és igenis van benne munka! És akkor jön valaki és elveszi és meggyalázza az egészet. És ha ő nem érti, hogy miről van szó, akkor csak annyit tudok mondani, hogy én őszintén sajnálom őt. Őszintén sajnálom, hogy nem tudja értékelni más munkáját. Ő persze elvárja, hogy a sajátja értékelve legyen... Ne haragudjatok, de ennek ki kellett jönnie... Viszont nem szeretnék linkeket és neveket a kommentekben, én megpróbálom a hirtelen haragom után tiszteletben tartani a másikat, még akkor is ha egyáltalán nem érdemli meg. Kérlek benneteket tegyétek ti is ezt!