Heti off: karácsonyi készülödés I.

Nyilván nem kell már senkinek bemutatkoznom, de azért megteszem. Jó napot kívánok, kiskezüket csókolom Lolly volnék. Enyhe karácsony függőségben szenvedek, ezért jelentkeztem az Anonim Karácsony Imádók gyűlésére, továbbiakban AKI. Nem is tudom, hol kezdhetném a történetet, de mondjuk kezdem az elején, az a legtisztább. Azt hiszem a függőségem még egészen fiatalon kezdődött, erről pontos információkkal édesanyám tudna szolgálni, de biztos vagyok benne, hogy általános iskolában már durván fertőzött voltam. Az átlag gyermekeknél betegesebb szinten vártam az ünnepeket, a Kis Jézuskát, aki teljesen elképzelhetetlen mágikus módszerekkel díszítette fel a fáinkat évről évre, mire én az örömkönnyektől csillogó szemmel betoppantam kis lakásunk nappalijába. Aztán ahogy teltek az évek úgy lett Jézuska egyre lustább, míg végül fogta magát és nem jött fát díszíteni, nekem kellett csinálni drága hugicám segítségével. De nem bántam, nem én! Sőt! Alig vártam a 24-e délutánt, hogy apaanya mikor díszíthetem már végre azt a r.. izé, karácsonyfát?????? Ráadásul gyermekkorom kedvenc kis díszét a mai napig őrizgetem és pakolgatom fel a fára, még akkor is, ha tudom, hogy színben nem harmonizál már a többivel (fukszia színű fehér kiskutyával díszített üveggömb, ránézel sírsz a tömény cukiságtól). 

Sajnos azonban kezdett már nagyon félelmetes formákat ölteni a karácsonyi megszállottság és a visszájára fordult mindig minden. Én ugyanis már szeptember mindig elkezdtem gondolni a csodás ünnepekre, lázasan kattogtak az agytekervényeim ajándékötletek, receptek, dekoráció után kutatva a memóriámban. Aztán azt vettem észre, hogy novemberben én már mindennel megvagyok, felőlem kezdhetjük a murit. De senki nem kezdte. Hiába akartam nagyon, nem lett karácsony csak az én két szép szememért egy hónappal hamarabb. Mire eljött a szenteste, addigra természetesen a pokolba kívántam elégni a Kis Jézuskát a Mikulással és Rudolffal együtt és csak a szaloncukor nyújthatott vigaszt. Meg a mézeskalács. Esetleg a libamáj is. De lényeg a lényeg, december közepére elszállt minden hangulat és jókedv, nem esett jól a Jingle Bells sem és elkerült a semmihez nincsen kedvem időszak és csak azért sütöttem, főztem, csomagoltam, dekoráltam, mert akkor már muszáj volt. Szóval ezért jelentkeztem az AKI-be. Hogy hátha segíthetnek kordában tartani a mániát, hogy megelőzzük a karácsonyi depressziót. Szerencsére profikkal vagyok itt körülvéve és Mrs. Santa segítségével csudajó kis tervet találtunk ki, amivel remélhetőleg könnyen kezelhetővé válik még a legelvetemültebb karácsony mániákus is.

Az alapszabály a következő: ne siessünk el semmit és az életünkből hiányzó bármit ne a karácsonyi mániával próbáljuk meg helyettesíteni. Ha ezt sikeresen 'feldolgozzuk', akkor jöhet a tényleges terv. 

• elkezdhetünk már októberben ráhangolódni a dolgokra, de legyünk visszafogottak és elégedjünk meg néhány katalógussal, üzletmászkálással stb-vel
• ha nagyon nem bírjuk, akkor jelöljünk ki a héten egy napot (szombat) és akkor nézzünk meg egy karácsonyi filmet, hallgassunk meg egy karácsonyi albumot, vagy olvassunk el egy ünnepi történetet. Ezt folytathatjuk egészen decemberig. A lényeg a mértékletesség.
• novemberben már elkezdhetünk gondolkozni és jegyzeteket készíteni az ajándékokról, receptekről, dekorációról, vendéglistáról stb
• osszuk be az időt, így tudjuk kontroll alatt tartani magunkat. Pl én ezen a hétvégén fogok recepteket nézegetni a neten, elmentegetni őket, szortírozni stb. Rákövetkező hétvégén pedig utánanézek majd hol, merre találok hozzávalókat, milyen kellékek kellenek és így tovább.
• ne vállaljunk lehetetlent, nem kell 30 fajta mézeskalács, 23 féle bejgli meg ehhez hasonló túlkapások. Tapasztalatból mondom, ugyanis volt egy év, amikor megszállt a sütögetés démona és nem tudtam leállni a sütik meg ránkrohadtak XD.
• vonjunk be másokat is, kérjünk segítséget. Nekem nagy hibám, hogy mindent mindig egyedül akarok csinálni, aztán meg morgok, hogy miért mindig mindent egyedül kell csinálnom... 
• és ne felejtsük el a legfontosabb dolgot: bármennyire is elgusztustalanodottan kommersz lett a karácsony, attól még mindig a szeretet ünnepe és nem az ajándékok a fontosak, hanem hogy együtt van a család és még ha csak 1-2 napra is, de minden tökéletes és nyugodt. És van szaloncukor. Milka... És tavaly nem ettem egyet sem, hülye amcsik azt sem tudják mi az...

Tehát innentől kezdve minden héten lesz egy karácsonyi poszt, hogy saját magamat kordában tartsam és beszámoljak az eredményekről. Jövőhéten a recepteket osztom meg veletek, sütiket meg tortákat és pitéket meg hasonló nyalánkságokat, plusz a Lolly család karácsonyi menüjét is. Addig is a jingle bells legyen veletek!