My beauty evolution - Segítség, unalmas lett a sminkrutinom???

Az van, hogy megváltozott a sminkeléshez való viszonyom. Átalakult a kapcsolatunk. 15-16 éves korom óta, vagyis 18 éve (OMG) majdhogynem napi szinten sminkelem magam. Mert én így szeretem, így szoktam meg, a reggeli rutinom szerves része, meditáció, kikapcsolódás, szórakozás. Nem kell ebbe semmit belelátni, nem kell többet gondolni, vállalható vagyok smink nélkül is, de most őszintén, ha megtehetem, ha értek hozzá, ha kedvem van hozzá, akkor miért ne sminkelnék minden nap? Nem bújok smink mögé, egyszerűen így érzem jól magam. Más meg nélküle. Ennyi. Pont. Szóval, ha a hétvégéket mondjuk nem számoljuk, akkor kb. 4700 alkalommal sminkeltem már ki magam az életem során. Ami azért így elég soknak tűnik (azt még a poén kedvéért kiszámoltam, hogy ez kb. akkor 4700 óra, vagyis 282.000 perc az életemből) és bizony abszolút át tud unalmasba fordulni ennyi év után.

A tinédzser éveim alatt abszolút semmilyen formában nem kísérleteztem, borzalmas volt a sminkem, tuti nem volt jó az alapozóm színe, használtam barna szájkontúrt, feketével vastagon rajzoltam körbe a szemem, maximum a kék szemhéjpúderig jutottam el, a pirosítót, kontúrt és highlightert pedig hírből sem ismertem. Sajnos szinte kényszerből vállaltam be minden egyes sulinap előtt a dolgot, ugyanis elég csúnya volt a bőröm, volt mit rajta eltakarni és mint minden tini borzalmas önbizalomhiánnyal és önértékelési zavarokkal küszködtem a pattanások nélkül is, hát még azokkal, szóval el kellett fednem őket. Aztán a főiskola alatt elkezdtem egy gyógyszeres kezelést, kitisztult az arcom (meg a többi), de a smink megmaradt és kezdett átalakulni. Mivel nagyon féltettem a bőrömet, ezért elkezdtem a kicsit drágább, minőségibb termékek felé fordulni, vettem végre pirosítót, találtam megfelelő színű alapozót és elkezdtem végre kísérletezni a különböző szemfestési technikákkal. Highlighter és kontúr ekkor még nem volt divatban (kb. 2006 környékén járunk). Imádtam a sminkekkel foglalkozni és egyszer csak azt vettem észre, hogy kicsit komolyabb szinten is érdekel. Ugyan végül nem maradtam a szakmában, de elvégeztem egy sminkmesteri képzést és dolgoztam is a szépségiparban egy ideig. Aztán jött a blog és kitárult egy olyan világ ajtaja, ami még most ámulatba tud ejteni.

Ekkor semmi másról nem szólt az életem ezen része, csak a kísérletezésről. Faltam minden újdonságot, irgalmatlan összegeket költöttem sminkcuccokra és szinte minden nap valami teljes más stílusú, színű makeup-ot készítettem magamnak (lásd blog napi smink rovata). Csodás időszaknak tűnt ez akkor, – az is volt – de azért az akkori képeimet nézegetve, hááááát… nem kellett volna mindent megörökíteni :D. Persze igyekeztem nem túllépni a saját fizikális korlátaimon (értsd: nincs tipikus instagram arcom), de akkoriban még nem igazán tudtam, hogy pontosan mi is áll jól nekem. Nagyjából volt egy kialakult stílus, de tudtam, hogy ezt még finomítani és tökéletesíteni kell. Pár év alatt aztán megérett a dolog és rátaláltam a követendő útra, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy a szépségipar olyan mértékben fejlődött az elmúlt nagyjából 10 évben, ami szinte még mindig hihetetlen számomra. Csodálatos innovációk, elképesztő választék, youtube tutorialok, az instagram és még sorolhatnám. Kicsit kezd mostanában már telítődni a dolog, de nem úgy néz ki, hogy egyhamar meg fog állni a növekedés.

Szóval az elmúlt pár évben tökélyre fejlesztettem saját magam kisminkelését, pontosan tudom, hogy mi az, ami jól áll és mi az, ami sajnos nem. A kísérletezés része pedig abban merült ki, hogy néha kicsit jobban megtoltam a glam stílust, felraktam egy műpillát, füstösebb szemeket festettem, ilyesmik. Aztán ezek is elmaradtak… Maradt egy letisztult, kifinomult, leginkább a természetes felé hajló, általam csak minimál glam-nek nevezett smink, ami nekem elég kevés a korábbiakhoz képest, másnak meg még ez is nagyon sok a hétköznapokra. Néha-néha picit erősebb színekkel dolgozok, becsúszik párszor egy élénkebb rúzs, de alapvetően szinte ugyanazt készítem el minden egyes nap. Ami ugyan annak ellenére, hogy szép és tökélyre fejlesztett mégis unalmasnak tűnhet. 

Persze nem szoktam le az újdonságok teszteléséről, hiszen mégiscsak beauty blogger vagyok (egy kicsit), de már nem vagyok olyan vakmerő, 100szor is átgondolom, hogy mit veszek meg és erőteljesen megcsappant a sminkgyűjteményem is. Azt vettem észre, hogy hiába van 80 rúzsom, maximum 5öt váltogatok, hiába van 30 palettám, csak kettőért nyúlok, stb. A kreativitás átfordult funkcionalitásba. Régen feltűnni vágytam, merész voltam, nem féltem a színektől, de ma inkább a természetes szépségemet szeretem hangsúlyozni és leginkább nude színpalettákkal dolgozok. Ennek ellenére, ebben az utóbbi rövid, ’unalmas’ időszakban sokkal többet tanultam a sminkelésről, mint az előtte lévő több mint másfél évtizedben. Apró trükkök, finom technikai fogások, játék a fényekkel, ragyogó és egészséges bőr, természetes, de mégis látványos hatás és persze rájöttem, hogy a kevés néha több. Lehet, hogy unalmas, ahhoz képest, hogy régen mit csináltam, de sokkal kifinomultabb, érettebb és igen, szebb is. 34 éves vagyok, de soha nem láttam ilyen fiatalosnak, üdének és ragyogónak az arcomat. 

És a lényeg? Hogy miért is akartam ezt így leírni? Mert megijedtem… Megijedtem, hogy elvesztettem a kreativitásomat és az érdeklődésemet. Hogy lapos rutinba fordult a reggeli sminkszeánszom. Pedig ez egyáltalán nem így, csak egy kicsit átalakult, kicsit más került fókuszba. Tetszik ez az evolúció. Na, jó, néha irigykedve nézegetem az instagramon a mesés és színpompás sminkeket, de a lájkok leginkább a természetes és ragyogó verziókra mennek tőlem :). Nektek hogyan fejlődtek a sminkelési szokásaitok? Nagyon kíváncsi vagyok a ti szépség evolúciótokra, szóval várom a kommenteket!