Az incidens

Muszáj volt billentyűzetet ragadnom, mert azt hiszem így lehet a legegyszerűbben az elmúlt éjjel eseményeit leírni. Történt ugyanis, hogy meg nem nevezett profi sminkes és bloggerina mások tollaival, többek között az enyéimmel ékeskedett az internetet, de olyan - számomra - pofátlan módon, hogy (joggal) teljes mértékben sikerült felháborodnom és kijönnöm a béketűrésből. (Plusz még az Oscar-t se tudom sehol nézni, mert az amcsik rohadt, szemét.... na mindegy.) Nem fogok linkelni, mert már mindegy, le lett szedve, se nevet mondani, se semmit, szerintem a Facebook oldalamon a legtöbben láttátok, hogy miről volt szó, de már onnan is leszedtem mindent. Ott akartam hagyni, de rájöttem, hogy én nem akarom, hogy erről szóljon az oldal, nekem ez nem kell, ugyanakkor nem hagyhatom szó nélkül ezt a jelenséget (félreértés ne essék, nem a jogi következmények miatt szedtem le, hanem egyszerűen nem akarok ilyesmit látni sem inkább). Szerintem ti is tudjátok, akik olvastok, hogy nem vagyok alapjáraton egy szemétkedő, meg kötekedő alkat, elviccelek néha ilyesmivel, de alapvetően barátságos és konfliktuskerülő vagyok, azonban emellett nem tudok napirendre térni. A képek lopkodása nem is érdekelne annyira, bár az sem éppen szép dolog, pláne, ha még vízjelezve is van, de egy komplett, nehéz munkával megírt poszt teljes copy paste-elése... Még mindig nem igazán tudom szavakba önteni, amit érzek... Nem túl jó érzés, az biztos. Pláne úgy, hogy a kedves illető még meg is jegyezte, hogy én hülyének vagyok nézve, miért gondolom, hogy ő az én posztommal ékeskedik, amikor öt követője van. Itt nem a követők számáról van szó, itt arról van szó, hogy egy normális, lelkiismerettel rendelkező ember ilyet egyszerűen nem tesz. Nem tesz és kész. Vagy ha tesz, akkor odaírja, hogy ja bocs ezt nem is én írtam, mert lusta voltam hozzá, bemásolni könnyebb volt. Nem ez az első (és gondolom az utolsó) alkalom, hogy ilyen incidens történik a bloggerina világban és lehet azt gondolni, hogy mit vagyunk mi úgy oda, kit érdekel el ez, meg ne csináljunk a bolhából elefántot, meg hogy ez nem is munka... De igenis az! Én szívvel-lélekkel állítom össze az összes bejegyzésemet és igenis van benne munka! És akkor jön valaki és elveszi és meggyalázza az egészet. És ha ő nem érti, hogy miről van szó, akkor csak annyit tudok mondani, hogy én őszintén sajnálom őt. Őszintén sajnálom, hogy nem tudja értékelni más munkáját. Ő persze elvárja, hogy a sajátja értékelve legyen... Ne haragudjatok, de ennek ki kellett jönnie... Viszont nem szeretnék linkeket és neveket a kommentekben, én megpróbálom a hirtelen haragom után tiszteletben tartani a másikat, még akkor is ha egyáltalán nem érdemli meg. Kérlek benneteket tegyétek ti is ezt!

Lolly

Minden ami smink, szépség- és hajápolás egy kis csillámmal és unikornisokkal :)

9 megjegyzés:

  1. Igazad van :) Én sem örülnék annak ha valaki az én blogomat másolná, és szerintem a többiek sem. Aki nem blogol, nem tudja mennyi energia és idő van néha 1-1 bejegyzésben, tiszteljük egymás munkáit :)

    VálaszTörlés
  2. Megértelek én is. Jogos a kiborulás. Én azt vallom, hogy ha még nem is kérdez meg róla az illető, hogy kölcsönözheti-e a szövegem vagy képem persze linkkel, legalább jelezze, hogy az adott tartalom X helyről van.
    Időről időre kiborul a bili valakinél, van aki hisztérikus rohamot kap, és képtelen túllépni a dolgon, van aki meg nem izgatja fel magát rajta. Hogy ki hogy reagálja le, az egyén függő, bár én személy szerint nem szeretem mocskolódásba belevonni az olvasókat, ezért nem is hagyok blogon sem pl. olyan kommentet, ami trágár vagy nagyon sértő (szerencsére eddig 1* kellett törölnöm csak), mert nem szeretném ha a kulturált olvasók hasonló szintre süllyedve próbálnának védeni mondjuk. Ilyen szempontból nem értem más miért hagyja az olvasókat durván veszekedni. Na mindegy, elkalandoztam...
    a lényeg hogy szimpatikus, hogy nem hagyod hogy erről szóljon az oldal. :)

    VálaszTörlés
  3. Hát sajnos az én blogom is esett már áldozatul.
    Az én oldalam ugyebár japán stílusokkal foglalkozik leginkább, és nekem nem kis munkába telt, hogy a kb 100 stílushoz 10-20 külföldi oldalról összeollózzam angolul a leírásokat és azokat egyenként lefordítottam magyarra és képeket szedtem hozzá, és akkor látom, hogy ilyen kezdetleges blogok, weboldalak lazán kikopizzák a blogomról az egészet. Valamikor annyira pofátlanul, hogy a képeket se cserélik ki. És azért nem véletlen, hogy az 50000 kép közül pont neki is ugyan azok a képek vannak kint, amiket én összeszedtem. :D

    A szövegeimbe amúgy mindig csempészek egy kis magánvéleményt is, ami néha copyzás közben ott is marad az írásban, mert a drága illető még csak elolvasni sem volt hajlandó, csak kikopizni, szal akkor már tuti bukás.
    Egyszer nekiültem és mindenkinek írtam egy-egy kommentet, hogy jó lenne, elkérni a saját fordításaimat, vagy valami, mert oké, hogy valamit wikipédiáról szedtem, de istenem én lefordítottam magyarra, az azért munka volt vele rendesen. Persze a forrást én mindenhol meg is jelölöm, szerintem ez alap dolog, anno a magyartanárunk egyből 1-est adott, ha nem jelöltünk meg forrást az esszénkben, úgyhogy ez belém égett. :D

    VálaszTörlés
  4. Finom voltál és nőies, én a belét taposnám ki az ilyennek, az biztos.
    A blogodhoz pedig gratulálok, szeretlek olvasni :)

    Üdv: bandita

    VálaszTörlés
  5. :S Nem is tudom mit gondolnak az ilyen emberek.

    VálaszTörlés
  6. Van ettől sokkal nagyobb probléma is az életben.

    VálaszTörlés
  7. tényleg van ettől nagyobb probléma is az életben, de kinek mi adott helyzetben a legnagyobb. szerintem te is felháborodnál azon kedves névtelen, ha valaki a te munkádat mutatná be valahol, és meg se jelölné, hogy te voltál az eredeti alkotó. ez kb olyan, mintha fognám az anyám tyúkját, és kiadnám a saját nevemen, petőfit monogramjával se említve, 2013-as dátumozással.

    VálaszTörlés
  8. engem furdal a kíváncsiság mit hogyan szedtek el, lemaradtam az egészről.

    VálaszTörlés
  9. Igen nagyon jó lenne tudni mi történt,nem csak utalásokat tenni.

    VálaszTörlés