Heti off: a világ legnagyobb büne

Na most akkor biztosan mindenki azon kezdte el törni a fejét, hogy ez meg a mi a fenéről beszél.... Milyen bűn??? Áááá szépségblog, szóval biztosan valami méregdrága cucc és mekkora bűn megvenni. Vagy mekkora bűn szilikonpántos melltartót felvenni. Vagy cicanacit nadrág helyett, még ha olyan is a feneked meg a lábad, mint egy modellé. De nem, teljesen másról lesz szó, kicsit komolyabb dolgokról. Ti tudjátok, hogy mi a legfantasztikusabb dolog a természetben és magában az emberi fajban? Szerintem az, hogy nincsen semmiből és senkiből két egyforma a világon. Nagyon hasonló van, de két egyforma sehol és soha. Mennyire fantasztikus az univerzum/természet/Isten/Buddha/bármi, hogy ilyet tudott alkotni? És mégis egyforma, egyen és sorozatgyárott droidokat próbál belőlünk kreálni a társadalom.

Igazából címnek a világ legnagyobb bűneit kellett volna írnom, többesszámban, de a kettő dolog kapcsolódik valamilyen szinten egymáshoz szóval így is jó, így utólag belegondolva. Egyediség és őszinteség. Ezek a legnagyobb bűnök a mai világban. És akkor én most hülye vagyok, mert ez őrültség. Pedig nagyon nem az. Gondoljunk csak bele! Kicsit máshogy öltözködsz, máshogy gondolkodsz, úgy viselkedsz, ami számodra teljesen normális, mégsem tartozik már bele a társadalmilag ránk erőltetett és elfogadható normákba. Egyszóval egyedi vagy. Mégis bántanak minden nap, amiért ki mersz állni a sorból és nem vagy hajlandó igába hajtani a fejed és követni a buta, meghülyített és vak tömeget. Mert sajnos ezt csinálják velünk. Elbutítanak és megvakítanak. Nem is megyek messzebb a szépségvilágtól és a divattól, mert ezek állnak nagyon közel hozzám, ezekhez értek a legjobban, ezt látom, ezzel foglalkozok a legtöbbet. Nyiss ki egy divatlapot/női magazint. Most egy másikat. És akkor egy harmadikat is. Mit látsz? Nézd csak meg jobban!! Teljesen egyforma minden mindegyikben! Ugyanazok a ruhák, cipők, színek, modellek. Vagy ha nem is ugyanazok, hát ugyanúgy néznek ki. Nulla egyediség. Agymosás felsőfokon. Légy olyan, mint ez a modell, mert ez a normális, ez a társadalmilag elfogadott, ettől leszel népszerű, ettől fognak szeretni és felnézni rád az emberek! (Remélem a szarkazmus kihallatszott a hangomból XD!) Egy csodaszép angol szóval élve mindez bullshit. Hát nekem ugyan senki nem fogja bemagyarázni, hogy ez a normális, az a szép, amaz meg a az elfogadott és ha nem leszek olyan, akkor egy szardarab vagyok. Persze a nagyon rossz és depressziós napjaimon, amikor már a józan eszem is kezd elhagyni és átmegyek birkába, akkor megkérdezem magamtól, hogy a fenéért nem vagyok én is olyan, mennyivel könnyebb lenne az életem bla bla bla. Aztán szerencsére eszembe jut, hogy ezerszer vagyok inkább kissé bolond és egyedi, mint 12 egy tucat, egy kaptafára gyártott droid. 

Ezzel most nem azt mondom, hogy ne kövesd a divatot, ne vedd meg azt ami az újságokban van stb, senkit nem támadok, mindenki azt csinál amit jónak lát. Csak néha gondolkodjatok el azon, hogy ezt akkor most magamért tettem/vettem, mert én így láttam jónak, én szerettem volna, én akartam? Vagy azért, mert azt gondoltam, hogy ezzel akkor beolvadok és akkor még jobban elfogadnak, még jobban fognak szeretni, felnézni rám, irigykedni? Magunkért tegyünk mindent és ne azért, mert ezt várják tőlünk. Nehéz, mert konkrétan szembemész az árral, de nagyon durván és erősnek is kell lenni, ki kell tartani és ez óriási kihívás magaddal szemben. Viszont megéri. Mert egy nap rádöbbensz, hogy szabad vagy. Szabad az elméd és senki nem tud befolyásolni, szabad az akaratod. Szerintem sokkal szebb és jobb lenne a világ, ha erre elkezdenének rájönni az emberek.

Ugyanez a helyzet az őszinteséggel. Milyen fennkölten hirdeti minden ország és társadalom, hogy na nálunk királyság van, mert megy a szólásszabadság. Persze valójában ez csak a látszat. Nem létez olyan, hogy szólásszabadság. Vagyis létezik, de csak merd egyszer kimondani, hogy te ezt meg azt gondolod, majd jól meglincselnek, megkéselnek, megvernek, börtönbe zárnak. Ez van sajnos, még azt sem teheti meg az ember a mai világban, hogy őszinte legyen, mert fél, hogy akkor mit fognak vele tenni, mit fognak róla gondolni. Ha jobban belegondolunk ez borzalmas dolog... És így lesz mindenkiből álszent (és az amerikaiak mind közül a legnagyobbak...). Vegyünk egy példát: mondjuk azt, hogy régen a piros szín borzalmas volt, bűnös és mocskos dolog és mindenki lenézte, gyűlölte, megvetette. De történt valami, valaki okos gondolt egyet és elkezdte elhitetni velünk az ellenkezőjét, hogy de tévedtünk a piros valójában nagyszerű dolog, el kell fogadnunk, szeressük. És mivel ez a valaki akkora befolyással bírt, hogy nem lehetett neki ellent mondani, ezért mindenki elkezdte hangoztatni, hogy imádja a pirosat, mert nem merték az ellenkezőjét állítani, féltek ugyanis a következményektől. Szóval mindenki hazudott, mert így biztonságosabb. Persze közben továbbra is rühellték a pirosat. Pár ember fel is lázadt és nem akart hazudni, őket nemes egyszerűséggel kiiktatták. A többi ember persze ezt látva inkább befogta a száját és azóta is mindenki 'imádja' a pirosat. A piros helyére szabadon be lehet illeszteni bármit és el lehet gondolkodni a dolgokon. 

Remélem azért pár embernek sikerült felkeltenem az érdeklődését vagy páratokkal máris rokonlélek vagyok. Én világéletemben kívülálló voltam, soha nem tartoztam igazán sehova, pont amiatt mert így vélekedek és mert én egyszerűen nem akarok birka lenni és kész. Borzalmasan nehéz ez, főként tinikorban (konkrétan maga volt a pokol), de úgy gondolom, ha akkor beálltam volna a sorba, akkor most nagyon boldogtalan lennék valami nem jó helyen megragadva és lehet, hogy nem is tudnék róla. Nem azt mondom, hogy most tökéletes az életem és megvan az inner peace meg hasonlók, de valahogy mégis boldogít a tudat, hogy egyedi vagyok, különleges és nem tudott belőlem senki robotot csinálni és soha nem is fog. Én szabad vagyok és azt csinálok, amit akarok, nem érdekel, hogy mások mit gondolnak vagy mondanak. Persze szomorú, hogy még a saját családom sem fogadja el, hogy én ilyen vagyok (folyamatos veszekedések a mit kezdesz az életeddel témakörben, mert nem fogadják el, hogy én vándorlélek vagyok és megyek oda ahová az univerzum sodor és nem, nem akarok családot, sem gyereket, sem megállapodni, én utazni és világot látni akarok és mindenfélét dolgozni mindenhol, ahol csak lehet. Nem leszek bizniszvumen és otthonülő feleség sem. És, hogy miért? Mert rohadtul nem akarok az lenni!), de ez van, én már elfogadtam a szituációt és a vele járó nehézségeket, mert nekem megéri szabadnak lenni bármi áron.