Egy nem főállású beauty blogger vallomásai

Miközben 6 óra 26 perckor vezettem a munkahelyem felé (igen, istentelen időben, 7 órakor kezdünk) szokás szerint elkalandoztak a gondolataim és eszembe jutott egy szuper poszt ötlet, mert szerintem ilyen még soha nem volt a blogon. Nagyon-nagyon szeretem azokat a videókat, amiben a kedvenc vloggereim beszélnek arról, hogy mi történik a kulisszák mögött, hogy valójában milyen az életük, mivel jár az, hogy ők influencerek, vagyis milyen beauty bloggernek/vloggernek lenni (nem a mázra, hanem a valóságra gondolok). Én egy kicsit csavarok a dolgon, mert én nem vagyok főállásban blogger, de azért a 11 éves pályafutásom alatt láttam és tapasztaltam pár dolgot…

1. A nem főállású blogger élete marhára nem fancy, pont annyira izgalmas vagy éppen unalmas, mint egy átlagemberé. Rohadtul korán felkelek, bemegyek dolgozni (autóiparban nyomom, büszke irodistaként), igyekszek túlélni, néha sunyiban megírok egy insta vagy egy facebook posztot. Otthon meg kicsit fotózgatok, kicsit írogatok, de alapvetően Netflix előtt ülök/fekszek :D. Ráadásul vidéken élek, szóval még a sajtóeseményekre, találkozókra sem jutok el. Ez van.
2. Szakítottam már meg kapcsolatot márkával azért, mert bele akartak szólni, hogy mit írok egy posztba róluk meg a termékükről. Ja és ki is merem mondani, hogy a The Body Shop-ról van szó. Azóta nem használom a cuccaikat és be se megyek az üzleteikbe. Én szeretek őszinte lenni és egyébként sem írtam semmi negatívat, vagy bántót, de nekik nem tetszett a megfogalmazásom, én meg úgy döntöttem, hogy akkor részemről ennyi volt. Egyébként itthon szerintem még az ajándékba küldött termékekért cserébe is túl sokat várnak, plusz a márkák nem díjazzák az őszinteséget… 
3. Ebből kifolyólag nem is tartom túl sok céggel a kapcsolatot. Régen sokkal, de sokkal több márka küldött nekem pr anyagot, de pl. a Cosnova (Essence, Catrice), a dm, a Rossmann, a L’Oréal, Guerlain, Bourjois, Marionnaud márkák, stb megfeledkeztek rólam egy idő után. Elmaradoztak a meghívók is, a csomagok is… Sajnos senki nem közölte ennek az okát, én meg nem firtattam, mert nem fogok senkinek könyörögni egy szempillaspirálért vagy rúzsért. Lehet, hogy nem vagyok elég népszerű vagy túl őszinte vagyok…. Szerencsére azért vannak, akik megmaradtak, őket imádom, nagyon korrektek (Avon, Pupa, IsaDora, Szépségcenter).
4. Ebből pedig az következik, hogy a cuccaim kb. 85-90%-át én finanszírozom, vagyis jó sokba kerül a blog :D. Ezért van az, hogy nincsenek csilli-villi kiegészítőim a fotózáshoz, se menő eszközeim, kamerám, fényeim stb. Inkább a tesztelnivalókba invesztálok, bár, ha nem lenne a blog, akkor is ennyit költenék szépségápolásra egyébként. Az összeg havonta változik, de átlagban kb. 30-40.000 Ft megy el ilyesmire. Tudom, hogy soknak tűnik, de más meg ruhára költ ennyit vagy többet, vagy cigire, vagy bulizásra vagy még haszontalanabb dolgokra, szóval ne tessék ítélkezni és hüledezni!
5. Fogadtam már el régebben pénzt egy-egy posztért, de alapvetően nem kenyerem az ilyesmi. Sajnos az a tapasztalatom, hogy az esetek legnagyobb részében egy fizetett poszt tömény hazugság keverve hülyeséggel (reklám). A legkedvencebb példám erre egy letörölt youtube videó (miattam volt :D), amit valami Stüncike Tücsi (????) vagy ki az isten tett fel, egy NuSkin vízbázisú alapozóról, amiről sütött, hogy egyrészt fizettek érte, másrészt fingja nincs, hogy miről beszél. Ki nem állhatom az ilyet… Én kerek perec kimondom, hogy ezért követek nagyon kevés embert a social media oldalakon, mert hányok a fizetett posztoktól, a beállított álomvilágoktól és a hozzá nem értő emberektől (leginkább ezektől).
6. Bevallom, hogy azért kicsit irigykedek a főállású bloggerekre, én is szeretnék néha ezzel pénzt keresni, eseményekre járni, Gucci tásával menőzni… Aztán rájövök, hogy ez egy álomvilág, ahol minden egyes nap egy beállított kamu képet kéne magamról posztolni, el kéne vállalnom olyan fizetett posztokat, amiket nem is akarok és kamuzni kéne benne, el kéne viselnem a trollokat stb. Nekem nem érné meg, plusz ellenkezne az elveimmel is. Én is szeretek szép fotókat, sminkeket nézni az instán, ugyanakkor rettentően károsnak találom ezt az egészet, pláne a gyerekekre, fiatalokra nézve. 
7. Igen, volt klikkesedés régen, és nem, egyiknek sem voltam szerintem a tagja. Voltak/vannak (mindig is lesznek) akiket nem szeretek és nagyon kevesen, akiket igen. De egyébként magányos farkas vagyok, szinte senkit nem követek már a régiek és az újak közül sem. Kicsit hiányzik azért, ami régen volt, amikor az emberek még olvastak és nem videókat néztek. És igen, kicsit csalódott voltam, hogy anno a legelsők között voltam, szerintem értek is hozzá, de valahogy mégsem sikerült kitörnöm, amikor nagyon beindult itthon a dolog. Szerencsére ma már nem bánom, nem lenne nekem való.
8. Nem főállású bloggernek lenni a legjobb, mert nem kell megfelelni semmilyen elvárásnak, nem kell számolgatni a lájkokat, a követőket, nem kell állandóan tökéletesnek lenni, nem kell minden egyes nap kötelezően posztolni és őszinte lehetek. Arról és akkor írok, amikor akarok. És talán az én képeim és posztjaim nem keltenek senkiben kisebbségi és rossz érzéseket. Már ezért megéri.
9. Nagyon-nagyon ragaszkodok a magánéletemhez, soha, semmilyen körülmények között nem osztanék meg információt, képet, stb., a családomról, a barátaimról, a nem létező gyerekeimről (hugi az egyetlen kivétel). Max, ha ők kérik, de akkor sem szívesen. Gusztustalannak tartom azokat az influencereket akik a gyerekeikből nyerészkednek, rettentően ártalmasnak tűnik az egész, nem érdekel, hogy szépen beállított és ízléses a kép, vagy ilyen meg olyan tartalom van mögötte. A gyerek nem social media-ra való és pont. (Fú de sokan fognak most utálni...)
10. Az egyik legklasszabb dolog ami együtt jár a beauty blogger léttel, hogy a barátaim mindig hozzám fordulnak szépségápolási tanácsért és meg is bíznak bennem. Ez mindig óriási örömmel tölt el, nagyon szeretek 'tanítani' és megtéríteni másokat.