Egy kis személyes

Gondolom ti is észrevettétek, hogy az elmúlt pár hétben (hónapban) nem volt éppen kiemelkedően magas a posztok száma a blogon... Ennek nagyon egyszerű volt az oka: totálisan és teljes mértékben a béka feneke alatt voltam lelkileg (nem, nem vagyok depis, csak éppen hullámvölgyön megy keresztül a lelki hullámvasutam). Közel egy éve, hogy már megint csak teljesen egyedül elindultam világot látni és sikerült nem megtanulnom az előző alkalomból azt a nagyon fontos dolgot, hogy egymagában az ember, család és barátok nélkül nem bírja túl sokáig anélkül, hogy idegileg kicsit ne készüljön ki. Hiába vannak új ismerősök, munkatársak, egyszerűen az nem ugyanaz és kész. Felnőtt fejjel meg nem olyan könnyű már igazi barátokat találni, akikkel tényleg megvan az a plusz, az igazán közös nevező (pláne, ha már otthon meg is vannak). Szóval nagyon magányosan éreztem magam itt Angliában és sikerült totálisan elkedvetlenednem, olyannyira, hogy ennek a blog látta kárát. Azonban az elmúlt hetek eseményei hatására úgy döntöttem, hogy egy időre hazaköltözök (és legközelebb tutira nem egyedül indulok el külföldre), hogy spirituálisan és érzelmileg újra feltöltődjek. Imádtam Angliát, imádom az angolokat és biztosan vissza is fogok ide jönni, de most szükségem van rá, hogy otthon legyek és felépüljek. A vicces az, hogy amióta tudom, hogy költözök visszatért az életkedvem, kicsit jobban is alszok és lelkesebben gondolok a blogra is. Szóval gyarapodni fog a posztok száma. Csak ennyit szerettem volna :).

Lolly

Minden ami smink, szépség- és hajápolás egy kis csillámmal és unikornisokkal :)

12 megjegyzés:

  1. Teljesen átérzem,nekem is hiányzik sok mindenki/sok minden otthonról.Remélem feltöltődsz otthon.:)

    VálaszTörlés
  2. Sajnálattal olvastam, hogy ilyen rossz időszakot élsz meg, de lehet tényleg arra van szükséged, hogy kicsit hazatérj és feltöltődj :) Remélem tényleg jobban leszel!

    VálaszTörlés
  3. Hát, nem csodálom, ha megviselt ez az időszak, és remélem, sikerül, hogy legközelebb már ne kelljen egyedül lenned. :-) Várom az újabb és újabb bejegyzéseket :-)

    VálaszTörlés
  4. Megértelek, én 4 éve élek Angliában, de nem tudom megszokni... Igaz, én nem egyedül vagyok, hanem a férjemmel, de egyikőnk sem szeret itt lenni, nincs egyetlen barátunk sem, csak magunka vagyunk utalva. Nagyon hiányzik Magyarország és a családunk, szerintem már nem sokáig foguk itt kihúzni, max. 1-2 évet adok magunknak és utána vissza se nézünk... Én minden egyes hazamenetel végén sírva megyek ki a reptérre, mert nem akarok Angliába visszamenni. :/

    VálaszTörlés
  5. Mintha csak magamat hallanam, en sem vagyok egyedul, de ha magam lennek mar reg hazamentem volna, sosem lehet megszokni az itteni eletet, 2 ev mulva en is hazakoltozom, mert nem birom az idot, allandoan szeles, es esik, borus, igaz nincs hideg telen, de tenyleg csak ez az egy pozitivum van az idojarasban. Nincsenek barataim, nincs kivel osszejarni mert mindenki mas idobeosztasban dolgozik, vagy messze lakik. Hianyzik minden, az otthoni levego, a termeszet, az allatok, az anyanyelvem. Kicsit most irigy vagyok hogy mar te hazamesz..

    VálaszTörlés
  6. Lolly, abszolút megértem a döntésedet és szerintem is jót fog tenni ha most egy időre haza mész feltöltődni. El nem tudom képzelni mennyire nehéz lehet ezt egyedül végig csinálni....
    Tudod, rám számíthatsz, írj ha van kedved csak pár napra visszajönni, vagy ha tudok segíteni bármi másba.

    Üdv: Orsy

    VálaszTörlés
  7. Húgom él Londonban már vagy 3 éve, és néha ő is így le van törve... Nem akar hazajönni, mert szerinte itthon nem lehet megélni (sajnos van benne igazság), és bár ott is pocsék a melója, legalább el tudja tartani magát. Szóval szimplán anyagi okokból marad kint, és bár megértem, a helyében lehet, h én is így tennék, de azért nagyon hiányzik, és remélem, h egyszer hazajön végleg.

    VálaszTörlés
  8. nagyon köszönöm a bátorító szavakat, bevallom kicsit nehéz döntés volt ez az egész, mert nem akartam hogy úgy tűnjön, mintha feladnám vagy ilyesmi :( de ez volt most a helyes döntés :)

    VálaszTörlés
  9. Aztán csomó olyan sminkcuccal térj haza, amit itthon nem kapni és mi megyünk és kivásárolunk belőle :DDD
    Kitartás drága!
    Pusza: Reni

    VálaszTörlés
  10. Kitartást, egyedül nem könnyű, de még társsal sem a legegyszerűbb. Én belgiumban élek a barátommal, és engem is csak az tart életben, hogy 1,5 havonta haza tudunk menni.
    Kitartást minden sorstársnak, neked pedig kívánom hogy találj egy olyan partnert akivel támogatni tudjátok egymást!

    VálaszTörlés
  11. Hazatérni mindig iszonyú jó, hogy aztán újra elindulhasson az ember és nekivágjon egy újabb kalandnak!!! Jó töltődést itthon!!! :)

    VálaszTörlés
  12. Én is kint élek három éve, de nekem nincsenek ilyen problémáim. Vannak itt is barátaim, van kivel összejárni, persze hiányoznak az otthon maradt családtagok és barátok, de (majdnem) elég, az hogy 3- 4 havonta hazamegyek. Persze egy picit sűrűbben nem bánnám, de így sem rossz. A melóm pocsék, de nagyon kényelmesen megélek belőle és még félretenni is tudok (meg nyaralni), ezt otthon nem mondhattam el magamról.
    Nem tudom pontosan, de nem az a gond, hogy mióta itt vagy nem mentél haza?
    Kitartás!
    Edina

    VálaszTörlés